Szeretünk nyomot hagyni a világban. Az erdőben túrázva belevéssük a monogramunkat a kilátó deszkájába és a múzeumokban beleírunk a vendégkönyvbe. Gyerekként pedig színes nyomokat hagyunk szerte a házban – a papíron, a szőnyegen, a macskán és néha még a falon is. Nézzük, hogy jutottunk a barlangrajzoktól a modern beltéri falfestékekig! 

Akárcsak a gyerekek, az ősemberek is szerettek a falra festeni. Velünk ellentétben azonban ők nem kriksz-krakszokat, hanem a vadászat történetét alkották meg. Ehhez a természetben talált anyagokból készítettek festéket, a növényi eredetű kötőanyagot különböző porokkal színezték – a feketét például koromból állították elő. Később a görögök és a rómaiak méhviaszt használtak kötőanyagként, és ennek színét változtatták a különböző, talajban megtalálható pigmentekkel. A festékek előállításához, gipszet, olykor okkert vagy ún. zöldföldeket használtak.

Majd jött a következő lépés

Az embereknek egyre több használati tárgyuk, pl. bútoruk lett, amelyeket igyekeztek a lehető legtöbb módon védeni a környezeti hatásoktól. Erre a célra különleges festéket állítottak elő, amihez a lenmagból préseléssel előállított lenmagolaj szolgálta a kötőanyagot. Az innováció dátuma sajnos nem ismert pontosan, de a történészek Kre. 1100 „körülre” datálják. 

Az újabb fejlesztésre várni kellett néhány évszázadot

A XVI-XVII. században gyantát hoztak Európába a különböző trópusi országokból. Ezt az anyagot különféle módon hasznosították, többek között lenmagolajjal keverték össze. Ennek köszönhetően az addig használt olajfestékeknek gyönyörű fényes színe lett, és jóval gazdaságosabbá vált az előállítás is. 

De akadt némi területi probléma

A természetből vett pigmentek ugyanis nem mindenhol voltak elérhetőek, a különleges árnyalatokat ezért bizonyos területeken nélkülözni kellett. Egészen addig tartott ez az „áldatlan állapot”, amíg a vegyészek kísérletezésbe nem kezdtek. Olyan helyettesítő anyagokat kerestek, amelyekkel hasonló színvariációk érhetőek el, mint a természetből vett alapanyagokkal – és így hamarosan létrejöttek a gyorsan száradó festékek, amelyek lényegében a ma is használt típusok ősei.

Szeretünk nyomot hagyni a világban, és ehhez kifejlesztjük a szükséges eszközöket. Az elmúlt sok száz év során az emberiség megalkotta a festékek megannyi típusát, amelyekkel remek festményeket, varázslatos beltéri környezetet és kültéri homlokzatot lehet készíteni. A festékgyártás technológiája mára már addig fejlődött, hogy akár több funkciót betöltő termékek közül is választhatunk. Vannak például olyan bevonatok, melyek megoldást nyújtanak a beltéri falfestés, a hőszigetelés és a penészedés problémájra is. Részletekért keresd fel a Protektor festék weboldalát!